Írországi zölderőmű kopmlexum tervezet
A megfelelően elhelyezett szélerőművek nagyon jó energiaforrásnak bizonyulnak ‒ amikor fúj a szél. Az erőforrás kiszámíthatatlansága azonban elég hektikussá teheti az energiatermelést, így számos kutatás irányul ezen probléma megoldására.
Az AAAS éves találkozóján Igor Shvets, a dublini Trinity College kutatója mutatta be a Spirit of Ireland elnevezésű grandiózus projektet, amely Írország nyugati partvidékének nagy részét a megújuló energiák erőművévé alakítaná át. Ha a tervek ténylegesen megvalósulnak, Írországnak annyi energia áll majd rendelkezésére, hogy akár exportálhatnak is belőle az Egyesült Királyságnak.
Írország atlanti partvidékén rengeteget fúj a szél. A légmozgás olyan mértékű, hogy az évek során „elkoptatta” a használható termőföldrétegeket a terület nagy részén, így a mezőgazdasági termelésre nagyrészt alkalmatlan területet ritkán lakják. Ideális lehet viszont parti szélturbinák telepítésére, amelyeket sokkal olcsóbb megépíteni és fenntartani, mint az Európa sűrűbben lakott vidékein általában szükségszerű partmenti elhelyezésű, tehát a vízbe telepített turbinákat.
Mindez persze nem jelent megoldást a szél szeszélyes viselkedéséből adódó problémákra, de az alacsony lakosságszám és a rossz minőségű termőföld lehetőséget ad a területen egy nagyszabású energiatároló-rendszer megépítésére is, szivattyús energiatározó vízerőmű formájában.
Szivattyús-tározós erőműveket hosszú ideje használnak Amerikában és Európában is. Mindössze két, eltérő magasságban elhelyezkedő víztározó szükséges telepítésükhöz. Amikor sok energia termelődik, a vizet a felső tározóba szivattyúzzák a segítségével. Ha energiahiány van, a felső tározóból az alsóba engedik a vizet, amely vízturbinákat hajt meg és áramot termel közben. Az ilyen erőművek azonban nagyméretű tározókat és folyamatos vízutánpótlást igényelnek. A jelenlegi legnagyobb európai szivattyús-tározós erőmű tárolókapacitása is csak 9 gigawattóra.
A Spirit of Ireland projekt tervezése során 60 lehetséges területet fontolgatnak egy olyan méretű felső víztározó megépítésének helyszíneként, amely legalább 100 gigawattóra tárolókapacitással rendelkezik majd. Az alsó „víztározó” pedig a tervek szerint maga az óceán lenne, így a vízutánpótlás is rögtön meg van oldva. Négy lehetséges helyszínen a szél a nagyrészt áthatolhatatlan sziklarétegig gyalulta a felszínt, amely a kutatók megítélése szerint további változtatások nélkül alkalmas lehet a felső víztározó alapjául, mivel a masszív rétegen keresztül még a víz sem képes nagyobb mennyiségben elszökni.
Szivattyús-tározós erőmű Japánban
A vizsgált helyszínek általában legfeljebb pár kilométernyire vannak a parttól, és jó pár száz méterrel az óceán fölé magasodnak. A tervek szerint a felszíni sziklarétegbe vájnák a tárolómedencét (valószínűleg rögtön többet is), az óceánig vezető csöveket, illetve a szivattyú- és generátorállomást a föld alá temetnék, a távvezetékeket pedig minél alacsonyabban vezetnék el, így a táj képében alig következne be változás.
A szélerőművek által termelt energia nem kerülne közvetlenül az áramhálózatba, hanem a vízerőművekben halmozódna fel, amelyek aztán kiegyensúlyozott és folytonos forrásként engednék tovább a hálózatba az áramot. A tározók elég energiát halmoznának fel ahhoz, hogy váratlan események esetében vagy például a nagyjából ötévente bekövetkező szélcsend idején se legyen probléma az áramellátásban.
Amennyiben a projekt teljesül, Írország akár exportálhatja is a megtermelt áramot. Az Egyesült Királyság számos széntüzelésű és atomerőműve elöregedett, és ezeket rövid időn belül helyettesíteni kell valahogy. Közben egyre nagyobb a nyomás a megújuló energiák hasznosítására a hagyományos energiaforrások kiaknázása helyett, így az ír energiára nagy szükség lehet.
A telepíteni kívánt technológia nagy része évek óta használatban van, kiforrott, működőképes módszerekről van tehát szó. Az egyetlen faktor, amellyel kapcsolatban nem áll rendelkezésre sok tapasztalat, a tengervíz magaslati tározókban való tárolása és az ebből eredő esetleges problémák. Mindent egybevetve azonban nagyon érdekfeszítő és alaposan átgondoltnak tűnő tervezetről van szó, amely valós megoldást jelenthet Írország ‒ és a jövőben talán más területek ‒ energiaellátására.
